A Gazdaságtudományi, Egészségtudományi és Szociális Kar 2024. november 28-án tartotta A szociális felsőoktatás fókuszpontjai egyházi keretek között című műhelykonferenciáját. Az esemény célja az volt, hogy áttekintést adjon az egyházi fenntartású szociális felsőoktatási képzések helyzetéről, fejlődéséről és jövőbeli irányairól.
A rendezvény Czagány Gábor református lelkipásztor, egyetemi docens áhítatával kezdődött, majd Mészáros József egyetemi tanár, a kar dékánja köszöntötte a résztvevőket.
A konferencia plenáris részén Czibere Károly, a Magyar Református Szeretetszolgálat főigazgatója és Laborczy-Lakner Zoltán Lehel, a Szociálpolitikai Tükör főszerkesztője tartott vitaindító előadást. Czibere Károly a keresztény közösségek társadalmi felelősségéről beszélve kiemelte a “keresztény zsákutcák” elkerülésének fontosságát. A keresztény szemléletnek az egész tananyagot át kell hatnia, amelynek előfeltétele, hogy tudjunk a krisztusi tanok által válaszokat adni korunk szociális kérdéseire. Laborczy-Lakner Zoltán Lehel egy történelmi áttekintésen keresztül mutatta be a keresztény szociális felsőoktatás negyvenes évekig visszavezethető hagyományait. Bátorította a felsőoktatási intézmények jelenlévő vezetőit, hogy vállalják fel az egyházuk értékeit és tanítását nemcsak a kommunikációban, hanem a tantervben is.
A plenáris előadás után három szekcióban folytatódott a konferencia. Az elméleti képzéssel foglalkozó szekcióban az egyetemek képviselői megállapították, hogy a szociális segítésben benne kell legyen a transzcendencia. Maga a tevékenység ugyanis túlmutat önmagunkon. A társadalmi integráció nemcsak abban az értelemben a feladatunk, hogy segítünk másokat közösségbe kapcsolódni, hanem ezt a hallgatók képzésében is meg kell élnünk. Így különösen fontos a támogató és bíztató légkör kialakításának készsége.
Talán a legérdekesebb különbségeket az alkalmazott módszerek területén fedezték fel. Üdítően innovatív módszerek is helyet kapnak a képzésekben, mint például a térpedagógiai műhely, a kiskert labor, a vizuális kutatási módszerek, a szocped café, a művészetterápia, a meseterápia, az intervízió, a projektcsoport vagy a tutori rendszer.
A terepgyakorlatokat áttekintő szekcióban hasonló folyamatokról számoltak be az intézmények. Növekednek a hallgatói létszámok, amelynek következtében átgondolást igényel a korábbi gyakorlati rendszer. Szintén hasonlóságként mutatkozik a magas gyakorlati óraszám. A tapasztalat szerint az oktatás felekezeti jellege hozzáadott értéket képvisel még a nem vallásos hallgatók számára is. Az előadások során a résztvevők felfedezték a gyakorlati tematikák különböző fókuszait. Kiemelkedő a terepintézményekkel való kapcsolat és a közös munka fontossága. Ebben nagy segítség, ha egy külön erre a feladatra dedikált munkatárs támogatja a gyakorlati oktatást. A szekcióban egyetértettek abban, hogy szükség lenne további műhelymunkákra, amelyek során az intézmények közösen összegzik tapasztalataikat és az alkalmazott módszereket.
A harmadik szekcióban az oktatók és a doktoranduszok kaptak lehetőséget kutatásaik bemutatására.
A konferencia további célja, hogy az egyházi fenntartású képzőintézmények közötti folyamatos párbeszédet erősítve előremozdíthassuk a keresztyén (felekezeti) értékeken alapuló szociális felsőoktatás párbeszédét a szociális munka szektorsemlegességének elvén alapuló képzést kínáló képzőintézményekkel.
Reményeink szerint ez az alkalom egyik első lépése annak, hogy a keresztény szociális munka tudományos adekvátsága és gyakorlata tartós és gyümölcsöző legyen.
