34. tanévét nyitotta meg egyetemünk szeptember 7-én a Kálvin téri református templomban. Az istentisztelettel egybekötött rendezvényen az első tanévüket most megkezdő hallgatók tettek ünnepélyes fogadalomtételt az egyetem vezetése és a meghívott vendégek előtt.
„Bizony, itt van Isten, a mi Istenünk örökkön-örökké, ő vezet minket mindhalálig” – emelte ki igehirdetésében Lányi Gábor lelkipásztor, a Hittudományi Kar egyetemi docense a 48. zsoltár utolsó mondatát, amely nemcsak ebben az idei tanévben tölthet el reménységgel mindannyiunknak, hanem egész életutunkra nézve bátorítást adhat.
Az egyetemi évek igen fontos állomás a hallgatók életében, a lehetőségek, a tanulás, az önfejlesztés, a növekedés fontos időszaka, ahol oktatók és hallgatók egymás társai az úton. Fontos feltenni magunknak a kérdést, hogy miként képzeljük el az előttünk álló időszakot? Mindannyian saját életünk vándorai vagyunk, akiknek különböző elképzelései, tervei, álmai vannak, ezért sokszor képesek vagyunk tudatosan megtervezni életünk egyes szakaszait. Lebeghetnek célok a szemeink előtt, ugyanakkor bármennyire is előre szeretnénk menni, sokszor eltévedünk. A mennyei perspektíva azonban sokkal többet adhat nekünk, mint amit életszakaszunk alapján aktuálisan mi magunk láthatunk: egy olyan végcélt, az örök élet ígéretét, amely végtelen muníciót adhat az útra. Legyünk tehát olyan zarándokok, akik a végcélt szem előtt tartva haladnak az úton zarándoktársaikkal együtt. Az egyetem kiváló lehetőség arra nézve, hogy ne csupán a tanulást, a szakmai előmenetelt tekintsük egyetlen célunknak, hanem emberileg, lelkileg is gyarapodjunk mindeközben. A legnagyobb reménységünk pedig az, hogy nem vagyunk egyedül ezen az úton.
Kolumbán Vilmos egyetemi tanár, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke köszöntő beszédébe elmondta, egy egyetem értékét nem a múltjának a hossza határozza meg, hanem az ott folyó tudományos munka, az oktatók és hallgatók közössége, és az általuk létrehozott szellemi teljesítmény. Kiemelte, hogy az egyetemnek azt kell megtanítania, hogy miként értsük meg a világot, hogyan különböztessük meg a fontosat a lényegtelentől, az igazat a hamistól. A megszerzett tudás ugyanis sokkal több mint egyszerű ismeretek felhalmozása, a tudás nem az ismeretek mennyiségét jelenti, hanem azt a képességet, hogy megértsük az összefüggéseket és önálló ítéletet tudjunk alkotni. Hozzátette, hogy az egyetemnek ezenfelül meg kell tanítania a hallgatókat gondolkodni, s nem a kész és megkérdőjelezhetetlen ismeretek átadása az elsődleges, hanem az, hogy a hallgatók a tudomány iránti tisztelettel és a megismerés kíváncsiságával keressék a látható és láthatatlan világ igazságait. „Merjünk kérdezni és kételkedni, merjük újra megvizsgálni mindazt, amit korábban biztosnak hittünk” – tette hozzá. A tudás egyszerre kiváltság és felelősség, ezért meg kell tanítani a hallgatót a tudás helyes használatára. „A tudás megmutatja, hogy mit ismerünk. A bölcsesség azt is, hogy mire használjuk mindazt, amit megtanultunk” – összegezte.
Tanévnyitó ünnepi beszédében Trócsányi László rektor az új tanév kezdetén arra hívta fel a figyelmet, hogy mit tehetünk azért, hogy az év eleji friss lendületünk pár hétnél tovább tartson. James Clear Atomi szokások című könyvére utalva kiemelte, hogy nem feltétlenül a nagy célkitűzések számítanak, hanem ennél sokkal fontosabbak azok az apró lépések, melyeket rendszeresen végzünk. Új szokásokat legkönnyebben úgy tudunk kialakítani, ha már hozzákapcsoljuk valamihez, amit már amúgy is mindennap végzünk. Érdemes még azt a kérdést is feltennünk, hogy milyen emberré szeretnénk válni eközben? „Ha a mindennapi lépéseink összhangban vannak azzal, amilyen emberként szeretnénk jelen lenni, könnyebb folytatni akkor is, amikor a lendület már alábbhagy” – hangsúlyozza, s ez egyaránt igaz oktatókra, hallgatókra is. Fontos, hogy megtaláljuk az egyetemen azokat a kapaszkodókat, amelyek a hétköznapos során is támaszt adhatnak. Rektor úr elsőként a jelenlétet emelte ki, hiszen, ha nem vagyunk ott az órán, nem tudunk saját gyümölcsöt teremni, céltalanok leszünk. Az egyetemi közösség lehetőséget ad arra, hogy kapcsolódjunk másokhoz, s ezáltal is növekedjük. Hozzátette, hogy merjünk kérdezni, és ha szükséges, kérni is – nem kell mindent egyedül megoldanunk. Hangsúlyozta, hogy a „Károli egy olyan egyetem, ahol egy támogató közösségben tere van a figyelemnek, a kérdezésnek, a kételkedésnek és – ha kell – a segítségkérésnek is”.
Az ünnepségről készül teljes képgaléria ide kattintva megtekinthető.
