Jézus mennybemenetele negyven nappal húsvét után történt. Jézus az Olajfák hegyén tanítványai szeme láttára felemeltetett és felhő takarta el őt előlük. Közvetlenül mennybemenetele előtt azonban ezeket a szavakat intézte tanítványaihoz: „Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig” (ApCsel 1,8). Tanúim lesztek! – Amikor eljön majd pünkösdkor a Szentlélek és kitöltetik rajtuk, a tanítványok nem maradhatnak csendes őrzői annak az életet átformáló evangéliumnak, annak az örömhírnek, amelyet már tudnak. Nem hallgathattak némán a megváltó és győztes Úrról, Jézus Krisztusról, akit jól ismertek. És micsoda öröm, hogy nem is hallgattak és nem is tartották meg csak saját maguk számára az evangéliumot. A Szentlélek rajtuk való kitöltetését követően így indulhattak el, így válhattak és váltak a házból kilépni nem merő tanítványokból bizonyságot tévő küldöttekké, apostolokká.
Ez a bizonyságtétel, ez a tanúság pedig nem csak annak a néhány tanítványnak volt a feladata. Hanem nekünk is lehetőségünk és feladatunk, mint mai keresztényeknek, Krisztus ma élő követőinek. Bizonyságot tehetünk a világ előtt a mi Megváltó Urunkról, aki megment, új életet ad és átformál. Mindezt pedig bátran tehetjük nem külső körülmények által kényszerítve, hanem „belső kényszerből”, azaz hálából és örömmel. A Lélek vezetése által örömmel beszélhetünk Jézus Krisztusról! Arról, hogy kicsoda Ő, mit tett értünk, mit jelent vele élő kapcsolatban lenni és mit végzett, végez el az életünkben. Mennybemenetel ünnepén így tekintsünk előre 2024 pünkösdjére!
Káposztás Gábor
vezető egyetemi lelkész
Harry Anderson: The Ascension of Jesus, 1976
